Kedves Olvasó!

Először is szeretnénk leszögezni a tényt, csapnivaló levélírók vagyunk - azt hiszem ezt Rolcsi nevében is írhatom :o

Ellenben sok kedves barát és ismerős jelezte, hogy szeretne látni minket és Emmát és annak a nagy kalandnak az állomásait, amely most előttünk áll. Ezen felbuzdulva arra jutottunk, hogy készítünk egy felületet, ahova fel tudjuk tölteni a képeket/videókat - részletes leírást nem mernék ígérni - és így kicsit útitarsaink lesztek ezen az ezidáig ismeretlen úton.

2 nap és felszáll a repülő és kezdetét veszi egy régóta dédelgetett álom, amiért olyan sokat dolgoztunk. A lényeg: három európai díjazott közül egyedüli magyarként elnyertem az ausztrál állam ösztöndíját egy kétéves kutatói mesterprogramra, (magyar jelölt utoljára 2007-ben került kiválasztásra). Felocsúdva az úristenténylegsikerült érzésből kezdetét vette a számolgatás és a pro-contra lista írás. A végeredmény: ez egy visszautasíthatatlan ajánlatnak bizonyult, így felvettük a harcot a kiutazáshoz szükséges magyar adminsztráció igencsak rögös buktatóival és lassan a finisbe érünk a készülődéssel. Ugyan szentül hiszem, hogy egy 26 órás repülőútra, 10 órás időeltolódásra és télbe érkezésre egy örökmozgó kislánnyal meg 90 kg cuccal aligha lehet felkészülni :§ De alig várjuk, hogy végre felszálljon a gép és ott legyünk; és kezdetét vegye - feltehetően - életünk kalandja!

Ezúton is szeretnénk megköszönni a sok bátorító, támogató baráti búcsút, nagy melegséggel töltötte el mindannyiunk szívét a sok kedves szó és gesztus. Nagy öröm látni és érzeni, hogy ennyien szerettek minket és kíváncsiak vagytok életünk alakulására.

Ígérjük nemsokára jelentkezünk!

Mimi, Kati és Roli