ozzie

ozzie

2016/2017

2017. január 07. - pethokk

Kedves Olvasó!

 

Hosszú szünet után, újra jelentkezünk. Rolcsinak év végi leállás van december 23-tól január 9-ig, szóval élvezzük az együtt töltött időt. Most már itt vagyunk újra!

November végén sikeresen lezárult az első szemeszterem, befejeztem a javítási munkákat, és kitört a nyári szünet. Mimit – a borsos árú díj miatt - kivettük az oviból, és azóta mi együtt itthon, Rolcsi pedig munkában töltötte a napokat. A szürke hétköznapok mégis egy kicsit színesebbek így, új környezetben, nagyon sok új ismeretségre tettünk szert itt a közelben, lévén, hogy a drága ovi miatt nagyon sokan töltik a napjaik nagy vagy kicsi részét a gyermekkel, gyermekekkel.

Emma különösen akkor jó gyerek, ha kellőképpen fáradt, így sokat kalandozunk, buszozunk a környéken. Cukik ezek az ázsiai bácsikák, nénik, imádják Mimi különleges fizimiskáját; ha megkezdenek egy kekszes zacskót, biztos hogy megkínálják a gyerekek a buszon, ez azért elég rendhagyó még nekünk, mindenesetre nagyon kedves gesztus. Karácsony előtt elcsíptünk egy ünnep-bolond sofibát is, aki feldíszítette az egész járművet és klasszikus zenével szórakoztatta az utasokat; de volt már nagy turbános sofőrünk is, aki Witney Houston összest bömböltetett és fennhangon énekelte szó szerint a szövegeket. Délelőttönként a nagy meleg előtt játszóterezünk, Emma nagyon magabiztosan használja az angolt, előszeretettel szerez magának új barátokat. A környékbeli ázsiai gyerekek meglepően nyugodt, egyhelybenülő kicsik. Gondolom tartogatják az energiáikat a hétnapos munkahetekre J Többnyire már attól elfáradnak, hogy csak nézik, ahogy Mimi nyargal körbe a játszin. Julia – Mimi maláj kis barátnője – a minap könyörgő arccal rogyott térdre előttem két játszikör fogócska után “I can’t run any more” felkiáltással. Felsegítettem, mondtam, neki, hogy csüccsenjen mellém, dumáljunk, míg Mimi kifutja magát.

Ugyancsak nagy látványosság itt a környéken egy hisztiző vágottszemű gyermek. Egyszer láttunk ilyen esetet eddig nagyjából, még a forgalom is megállt, annyira nagy volt a döbbenet. Gondolom leírták szegényt, hogy már itt született J

A karácsony különleges alkalmat adott az itteni ázsiai közegnek arra az igazi poliészter gagyigyártásra, ami amennyire lelkes, annyira távol van a jóízléstől. Hétvégente lejárunk az eastwood-i ázsiai gagyiboltba. El nem tudjátok képzelni, hogy mi van ott. Illetve, olyan dolgok vannak, amiket nemhogy kitalálni vagy megtervezni, pláne legyártani nem jutna egy épeszű embernek sem. Élethű példa: Miminek öt öltéssel terveztem megvarrni a kisruháját az itt vásárolt gagyi varrószettel. A második öltésnél beszakadt a gyűszű és kettétört a tű. Tanulság: igaza volt Miminek, a Pokémonost kellett volna megvenni. Majd jövő vasárnap.

De a legkalandosabb együtt élni a vágott szemű családokkal. Itt nagyjából mindenki IT területen dolgozik, családonként minimum 2 luxuskategóriás kocsival. Ugye, kis ember nagy kocsival jár. Csak nem lát ki belőle. Ez komoly, fogalmuk sincs a vezetésről, a parkolásról mégúgysem. A teremgarázsban kiszáll az egész család, hogy Apunak – aki szegény – a 30 milliós tolatóradaros bömössel nem tud beállni a rokihelyre. Sokszor lassítunk, hogy lássuk a sztori végét.

Emmocska kis kínai barétnőjének családjával készültünk menni a jakuzziba, amikor bekopogtattak, hogy megkérdezzék, van-e pumpánk, hogy fel tudják fújni a kislány karúszóját. Mikor elmeséltem, hogy nálunk Rolcsi a SZÁJÁVAL szokta Mimiét felfújni, kikerekedett szemekkel jött a kérdés: Hány óráig tartott?

Totál antisport az egész bagázs, valamelyik délután Emmával játszottunk a medencében, amikor felbukkant két mosolygós arc, zsebesgatyában, makkos cipőben, gondolták úsznak egyet. Az első levette a cipőt, beleugrott, hát kishíján belefulladt a 160 cm-es vízbe. Mondjuk, már nem emlékszel hányadik órán vettük, hogy tedd le a lábad a vízbe, de gyanítom, hogy erről a suliszünetekben is szó esett. A legjobb, segítségére sietett a másik szintén non-swimmer, levette a pólóját (Minek??) és már ketten vergődtek a vízben. Döbbent sokkot kaptunk a látványtól, mikor kikászálódtak végre, Emma csak egy „ezek fullgyogyókkal” felkiáltással konstatálta a helyzetet.

Összességében azonban mi szeretjük őket, csendes őrültek, akik ha megszólítod őket, végtelenül kedvesek, előzékenyek. Imádjuk a kajájukat, Emma miattuk szerette meg a szójababot, a rákszirmot, és próbálkozik pálcikával enni. A minap ecsetelte, hogy „hiába nézem, ki lehetne itt a szerelmem, nem találok ilyen fiút”, Sós Balázs maradt a favorit, viszont volt egy kisfiú, akit Emma szeretett volna, hogy vigyünk haza házi szakácsnak, hogy tudjon neki otthon kínai rizst főzni. No comment.

És láttunk igazi trópusi esőt, esett minden oldalról, mint a Forrest Gump-ban.

A karácsonyt új barátokkal töltöttük, pool-luch és szuper vacsi is volt a szenteste programja. Szuperül éreztük magunkat, innen is nagyon köszönjük még egyszer a meghívásokat. Sajnos a halaink már nem ünnepelhettek velünk, nem élték meg az újévet. Tanulság: nem mosunk kezet az akvárium vizében, ugye Mimi?

Aztán január 4-én elhagytuk egy pár napra Ázsiát és északnak vettük az irányt, az ausztrál riviérára, a Central Coastra. Gyönyörá strandok vártak ránk. Láttunk pelikán etetést, - a pupu tevéket nem találtuk meg – és oroszlánokat is találtunk – mivel a nemzeti cirkusz a városban volt. J IT cégek híján ez az igazi Ozzieland volt, ázsiaiak helyett igazi noworries ausztrálokkal. Rolcsi kapott új szörföt, még gyúrunk az új profilképre, - hiszen tudjátok, MÁR ELKEZDŐDÖTT - hogy Ő is látszódjon a hullámoktól J És nagyon várjuk a piliscsabai verziót is majd a kedves régi kollégáktól.

Az utazás tanulsága:

 A csíkok csúszós utat jelölnek, NEM KÍGYÓKAT J

 

Sajnos hétfőn Rolcsi már dogozik, a 40 fokban igencsak erőt próbáló munkaruhában nyomni a hosszú munkanapokat, de valahonnan ismerős neki ez a dresscode J

Nekem február 27-én kezdődik újra a suli és vele együtt a tanítás. Mimi mivel betöltötte a 4-et, preschoolba megy, közel az egyetemhez lesz az új bázisa heti 3 napon, és úgy tűnik együtt jár majd a kis kínai-francia-tajwani barátnőjével. Szóval reggelente együtt buszozunk, új útvonalon. Ez a gyíkos útvonalam végét jelenti, ennek emlékére búcsúzóul – csak hogy átjöjjön a feeling – (1:40-től)

https://www.youtube.com/watch?v=4zxQ9_axkGo

Egyelőre ennyi. Nagyon várjuk az én drága barátnőmet, Anitát; a jövő hétfőt nem annyira. Köszönjük a sok szülinapi köszöntést a távolból, nagyon jól esett mindannyiunknak a sok üzenet.

Egyetek mozzarellát és szőlőt helyettünk is, mert az itt arany áron van.

És boldog 2017-et, váljon minden álmotok valóra.

Meleg… forró üdvözlettel:

Mi

A bejegyzés trackback címe:

https://ozzie.blog.hu/api/trackback/id/tr5612106387

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása