ozzie

Augusztus derekán kicsin túl...

2016. augusztus 19. - pethokk

Kedves Olvasóink!

 

Lassan eltelik a nyár otthon, itt pedig végre alakul az idő, a nappali 20 fok valami istenes a sok éjszakai fagyoskodás után. A hideg idő ellenére az igazi ausztrálok változatlanul strandpapucsban járnak mezítláb, szörfgatyában, ujjatlan pólóban, napszemüvegben, puhányok vagyunk, na!

Elkezdődött a suli, ami tényleg tiszta Szívtipró Gimi, mindenki a legextrémebb szettjében érkezik, (Emma minden rózsaszínű hajú lánynál megkérdezi, hogy ’a néni anyukája tudja, hogy neki rózsaszín haja van?”)  én a hulla unalmas európai cuccaimban abszolút turista vagyok. De nagyon igyekszem vegyülni. A campuson a téli szünet alatti háború utáni csöndet felváltotta a multikulturális zsongás. A campus egy komplett városrész, valami elképesztő távolságokkal, a könyvtár akkora komplexum, mint 5 pláza egybe építve, gangos kétemeletes épületek elszórva, amik teljes egészében a forró éghajlatra vannak tervezve, az épületek között pedig dzsungel, szerencsére krokodilok nélkül – ezt már több forrásból megerősítették!! A minap épp egyik óráról a másikra siettem, amikor egy eldugott erdei lépcsőn igyekeztem lecsapni egy nagyobb kört, hogy időben odaérjek a következőre, amikor nemcsak én, de a körülbelül kétszázötven kisgyík is, ami a lépcsőn napozott is infarktust kapott a hirtelen találkozás alkalmával. Nemcsak az arcszínem, de a lépcső színe is megváltozott, amikor a nagycsalád beiszkirizett a legközelebbi bokorba. Tanulság: nem megyünk erdei lépcsőkön, puhány vagyok, na!

A követelményrendszer köszönő viszonyban sincs az otthonival, nem az előadásokon leadott és a tutoringokon elmagyarázott tananyag képezi a vizsgák anyagát, hanem tantárgyanként 3 kritikát kell írni egy megadott cikkre, dolgozatonként minimum 20 referencia cikk elemzésével, ergo végre gondolkodni lehet, nem a-z-ig tartó felsorolásokat magolni. Hihetetlen élmény az egyébként is kedves témával kapcsolatban önállóan beleásni magadat a szakirodalomba, persze a kritikai gondolkodás tökéletes elsajátításához még jópár online training kell.

Nagyon kedvesen érdeklődik mindenki, hogy Európában tényleg mindig hó van-e J és úgy egyébként Európáról nem nagyon van semmilyen konkrét információjuk, de igazuk van -  királyul tudnának erről cikkeket elemezni, ha akarnának, a többire meg ott van a gugli.

Látszik, hogy a 2000-es évek elején jártam utoljára egyetemre, ugyanis papír és toll senkinél nincs, almák mögötti arcok ülnek mindenütt a campuson. Ami a legfurább, az előadásokat online vetítik, ott és akkor nézed meg, amikor csak akarod, mert wifi mindenütt van, a tutoringokon kötelező a részvétel, de míg otthon nem győztük cserélgetni a tollat, hogy kik helyett írjuk alá a jelenléti ívet, itt mindenki itt van az órákon, senki nem akarja ellógni, mert élvezik az egész tanulási folyamatot. Zárójel: az akadémia AUSZTRÁL angol nehéz falat, ismerkedünk intenzíven J

Nagy előrelépés, hogy van kocsink! Csillagfény – Mimi adta neki a nevét, lány J már a kocsi, ezt is Mimi találta ki. Ezzel kapcsolatban szeretnénk mindenképpen, minden fórumon beszámolni arról, hogy milyen jóindulatú magyar lelkész házaspárral hozott minket össze a sors, ezúton is nagyon köszönjük a segítséget.-e

Két tűzkeresztségen is átestünk a héten:

-          voltunk szabadtéri BBQ-n, ami az ausztrálok legkedveltebb programja. A város tele van Nemzeti Parkokkal, ahol számtalan kis BBQ helyszínek vannak kijelölve és felszerelve ennek a hóbortnak, szóval hétvégente kocsiba pattannak és a gyönyörű vad környezetben, a folyó partokon családostul kipakolnak, esznek, isznak, dumálnak, szakállas agámákat dédelgetnek. (Szerencsére az utóbbi kimaradt a mi első szabadtéri piknikünkről.) (Változatlanul puhányok vagyunk, a szőrös állatokat szeretjük!!!)

-          Illetve megvettük az itteni lakások legalapvetőbb felszerelését: a BBQ-t. Szóval: szabad a terasz, gyertek!!

A múlt szombatot a parton töltöttük, nem a zsúfolt tömegstrandon, hanem egy kevésbé látogatott partszakaszon – itt sincsenek krokodilok, csak halálos mérgű medúzák meg cápák jócskán – de a látvány és az érzés VALAMI ELKÉPESZTŐ, ez minden, a felvételihez szükséges hosszú éjszakázást megért.

A péntek esti magyar bulin ettük életünk legjobb sós kiflijét, rakott krumpliját és bejglijét, esküszöm!

Ja és új családtagunk lesz: Emmának már otthon beígértünk egy teknőst, szóval irány a helyi Freshnapf, na teknős csak hüllő engedély és egy rövid ismertető training birtokában lehetséges, egy speciális boltban, szóval mutattunk Emmának halakat, mivel nagyon dolgozok a kritikai érvelésen, meggyőztük, halunk lesz. Namost vettünk egy kicsi akváriumot, az eladó lány elmagyarázta, hogy ennél az üzletláncnál úgy lehet halhoz jutni, hogy egy hétig otthon üresben járatod az akváriumban a vizet, aztán a hetedik napon – ahelyett hogy megpihennél - beviszel akváriumvízmintát az üzletbe, aminek ők leellenőrzik a ph értékét és ha rendben találják, viheted a halat. (De vajon melyik vízben viszed haza?????) Nyilván egy másik állatkereskedésből vesszük meg a halat, holnap reggel lesz a nagy nap, vagy ugyanitt, 7 nap múlva jövő szombaton!

És zárószóként néhány tündéri szöveg – a tücsörtükön kívül J - a legédesebb gyerekszájból:

-          Ülünk a multikulturális buszon, Emma: - Anya, ők milyen nyelven beszélnek? – Angolul, kicsi. – Én még sohase nem voltam angol. – Mi sem, kicsi. – Akkor legyünk angolok.

-          Ülünk a multikulturális buszon, Emma: (néger család szemben) – Hézusom, (spanyolos a J-nk) mi történt a bőrükkel? – Nekik sötét színú a bőrük, - Anya, menjünk hát mi is napozni.

-          Ülünk a multikulturális dugóban, Roli káromkodik, Emma: - Itt senki sem érti a telezöldet??

Gyertek grillezni, még mindig sokat gondolunk rátok, egyre jobban alakulunk,

Sok puszi,

Mi

A bejegyzés trackback címe:

https://ozzie.blog.hu/api/trackback/id/tr9010427586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tamás Bodnár 2016.08.19. 17:07:47

Monokultúráid, telek zöld :-)

Tamás Bodnár 2016.08.19. 17:10:14

Multikultúrális, telezöld :-)

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2016.08.19. 22:52:24

Alma mögött ülős egyetemi előadót láttam én is valahol. Egy nem almás fickó volt. Na az volt a magyar vendéghallgató :D Elkerülendő az ilyen diszkriminációt már jó ideje én is almázok.

pethokk 2016.08.19. 22:54:35

@Zig Zag: az alma a kedvenc gyümölcsöm, csak pozitív vèlemènyem van róla, sajnálom, hogy ez nem hallott át :)