Szevasztok!

Beköszöntött a tél június elején, kabátban, sapkában, téli bakancsban a könyvtárban dideregve írom e sorokat. Szeretném leszögezni, hogy otthon hagyni az összes téli cuccot, HISZEN AUSZTRÁLIÁBA JÖVÜNK, rossz ötlet volt. Most mindenkinek új téli ruhája és cipője van. Hála an újkori éghajlat változásnak tavaly volt az eddigi leghidegebb tél Sydney-ben, most hasonló elébe nézünk most is. A legrosszabb az, hogy mindenhol hideg van, a lakás falai és ablakai annyira jelentéktelenek, hogy olyan mintha kint ülnék a teraszon és ott járatnám a hőlégfúvót. Az egyetemen nonstop jön a 15 fokos levegő a légkondiból, szóval sapka, kabát, így vészeljük át a telet ezen a távoli kontinensen.

A szemeszter a jövő héten véget ér. Már most hiányoznak az óráim. A következő héttől kezdődik a 20,000 szavas dolgozatom összeállítása, amit jövő áprilisban kell benyújtanom elbírálásra. Időközben a tanszék átköltözött a legmodernebb épületbe, ahol mi kutató hallgatók is kaptunk ún. hotdeskeket (ami a 15 fokos benti hőmérsékletet figyelembe véve, igencsak megtévesztő elnevezés). Nagyon klassz a társaság, áthelyeztem a könyvtárból én is ide a székhelyemet. Nagyterű irodaként funkcionál most a tanszék, így mindig akad egy pár ismerős arc, aki kedves szavakkal köszönt a nap folyamán.

A multinacionális közeg elképesztő hatással van rám még mindig. A könyvtárban egy lefátyolozott lány – vagy asszony, csak a szeme látszik, így nehéz kikövetkeztetni a korát – ül mellettem többnyire. Az óráimon is mindenféle náció megjelenik. A napokban kell összeraknunk egy fiktív kibertámadás tervét a kiberbiztonság óra keretében. A csapatban egy indiai IT-s lány, egy bolgár-orosz lány és egy kenyai IT-s fiú van. Majjjenka lett a nevünk, szuahéliül ez azt jelenti, romlott angyal. A néger srác otthon egy rezervátum kerítése mellett lakik, a családi fotóalbum tele van oroszlántámadásos képekkel, tökéletes családi haditerv van az elkóboroló oroszlánok kiiktatására. (Állati unalmas a mi családi albumunk otthon.) Az ázsiai környezet még mindig sokkol. A minap az ázsiai sofőr 10 percet állt a körforgalom előtt, fogalma sem volt, kinek van elsőbbsége. De legjobbak az ázsiai reklámok, amiket fellök a Facebook. A világ szelfiének gyanítom a legnagyobb százalékát neki köszönhetik, mindenki a telefonján lóg és szelfizik. Mindenhol, a buszon, a sorban állva az étkezdénél, vezetés közben. El nem tudom képzelni, kinek küldik ezt a rengeteg önarcképet . Illetve, inkább az hihetetlen, kit érdekel ennyi szelfi küldemény. De a kajájuk az verhetetlen! És nagyon fog hiányozni, hogy nem tudunk csak úgy beugrani szusizni meg tuttifincsi kínai töltött bunokat enni, amiből egyébként egy komplett gyorsétkezde üzemel lent, a városközpontban.

Időközben lett egy angol nyelvi tutorom, Muriel, az angol tanszékről. Kéthetente tanulunk együtt, nunansznyi dolgokat elemezgetünk az angol nyelvtan és stilisztika rejtelmeiből, bízva abban, hogy az ördög a részletekben rejlik. Muriel igazi jelenség, egy középkorú brit hölgy, mindig gyöngysorban, tökéletes rúzzsal és intonációval, akinek elképesztő milyen REND van a tolltartójában. Minden percét élvezem a közös munkának, nagyon sokat tanultam tőle.

Roliék hatalmas beruházáson dolgoznak a Centralban, két toronyépület, amit majd még kettő – még jelenleg épülőben lévő – követ az év hátralévő részében. Nagyon sokat dolgozik, mégis mindenben segít, hogy én estig az egyetemen lehessek. A két Pethő igazi harmóniában tölti ezeket az estéket együtt. A kedvenc részem ennek az idillnek, amikor Roli – felidézi az iskolai logopédiai foglalkozásokat – és gyakorol Mimivel. Úgy nagyjából minden második mássalhangzóval néminemű probléma van, - már Miminek - szóval nagyon ráfér a fejlődés ezen a szinten. Szóval megy a „sisisi szeretem a szusit” a kádban, a kocsiban, a hintán, de pörögnek a még tökéletlen „r”-ek öltözködés közben is. És ami a legcukibb, ahogy a nagyobbik Pethő a nagy kopasz fejével igyekszik begumizni Mimi nődögélő fürtjeit. Hát, arra nincsenek szavak. ♥

Az én kedvenc buszos szelfim, Mimi Sky a Paw Patrolból - ezzel a maszkos pulcsival riogatja a sofibát meg az utasokat.

Hála egy nagyon kedves magyar ismerősünknek, aki elvállalta Mimi felügyeletét egy estére, volt alkalmunk elmenni a Tankcsapda első Sydney-ben tartott koncertjére is. Hát az akkora élmény volt kérem szépen. Már majdnem elfelejtettük, miért olyan jó koncertre járni és kettesben lenni. Na jó, még olyan 200-an voltak rajtunk kívül, de nagyon belsőséges hangulatú, fergeteges bulit nyomtak a srácok. Megfeszült a magyar Rock and Roll rugója.

Augusztusra várjuk az új vendégeket, aztán novemberre és decemberre. Már csak pár hónap és jönnek is, röpül az idő itt is.

Hát, így vagyunk mi mostanában. Nálatok mizu?

Mi