Kedves Olvasó!

Húúú, tudom, most nagyon megcsúsztunk. Asszem utoljára az érkezésünk évfordulójára írtam csak pár sort. De köszi az érdeklődést mindenkinek, visszatértünk.

Hát bedarát a rendszer minket itt is. Utolértek a hétköznapok, csak kapkodjuk a fejünket, annyi mindet csinálunk most egyszerre. Roli heti 5-6 nap dolgozik. Kapott munkaidőkedvezményt, szóval kedden és pénteken angolt tanul, és érzi a fejlődést!!! Sőt ÉN is érzem!!! Emma is beszállt a szótanulásba, mindig leellenőrzi Roli szótár füzetét, aztán illegetve a fejét megjegyzi, hogy jó sok oldal üres még. Közben Mimi változatlanul heti 3 napon preschoolban van, szóval a hét többi napján igyekszem behozni azt az időt, amit munkával kellett volna töltenem. Meleg váltásban cserélünk Rolival, akinek kevesebb a dolga, az van Mimivel. Ez egy őrült körforgás. Amiben el is fáradtunk rendesen. De november végén végre egy hét szabi, utazunk is még messzebbre, hogy feltöltődjünk, mert az igencsak ránkfér már.

Azért van ami nem változott. Hiába lett sok ázsiai ismerősünk, változatlanul nem ismerem meg őket. De ezzel Mimi is így van. Múltkor elmesélte, hogy ő sem ismeri meg az oviban a kis ázsiai barátnőjét. Mindig többen futnak felé az udvaron, „jól megnézi” a ruháját és hallgat a nevére, akkor öleli csak meg. Teljesen beépült a közegbe. Most a „kaki-puki” időszakát éli, nem tudom, hány éves lesz, mikor végre már nem lesz annyira érdekes ez a két szó. De hamar összerakta hogy lehet kijátszani az otthoni rendszert, ahol van következménye, ha ezeket a kelletténél többet használja. Megtanulta mandarinul. El nem tudtam képzelni miről beszél vigyorogva. Aztán rájöttem. Most már ezt is tudjuk mandarinul, nem csak a rizst meg a kacsát.

A kutya az új őrület a telepen. Minden ázsiainak van itt a környéken. Nem is egy, hanem három-négy. Szerintem ez a luxus egy felsőbb foka. Az a vicces, hogy mindegyikük nevelni akarja. Igy a csendes, dzsungeli kilátást rendszeresen megtöri egy aggresszív, akcentusos „SIT” a közelből. A jó az, hogy egyébként ők félnek a kutyáktól – az ázsiai nők Rolitól is. Az a jó itt Eppingben, hogy mindig van min mosolyogni, sose unatkozni ilyen szomszédokkal

Jövő januárban kezdődik Emmának az iskola. Voltunk információs délelőttökön, és most már biztos, egyedüli fehér lesz az évfolyamon. Piros csoportba került. (A többiek mindannyian a sárga bizonyos árnyalatait kapták. Csak viccelek) (Azon mosolyogtunk Rolival, lehet, hogy a piros sem véletlen)

Időközben elkezdődött – illetve majdnem befejeződött – a második év, ami egy szakdolgozat készítéséről szól. Nagyon sok kutatási készséget fejlesztő programon vettem részt. (Ennek eredményeként, ELSŐRE megtalálom a lisztet a konyhapulton :Ö) Viccet félretéve, nagy hangsúlyt fektetnek sok olyan készség fejlesztésére, ami igazán az életre nevel. (Istenem, milyen jól jöttek volna ezek au ELTE-n) Hogy kezeld a sztresszt? Hogy legyél sikeres? Hogy vezess jó határidő naplót? Hogy egyeztesd össze a munkát a sulival? Hogy prezentálj egy projektet? Nyilván, így 35 felé közeledve, már van némi véleményem vagy módszerem ezekre, de milyen jó lett volna, csak úgy készen kapni ezeket a tippeket, ahelyett, hogy a saját káromon, idegeimen, időmben silabizáltam ki a saját módszereimet.

Voltunk életünk első ausztrál hercegnős szülinapján is. Nyilván Mimi kis pakisztáni barátnője révén. Az élményből merítve készülünk az övére, ahol superhero girls lesz a téma. Mimi lesz supergirl, én wonderwoman akartam lenni , de ahogy Emma megjegyezte, neki nincs férje. Szóval Batgirl és Batman leszünk. Csak éljük túl azt a délutánt.

 Azt nem is tudom, tudjátok-e. Április 28-ról június 15-ig meghosszabbították a szerződésemet, szóval június 18-án indul haza a repülő. Szingapúron keresztül érkezünk.

Vigyázzatok magatokra,

Puszilunk mindenkit

PS: 

Apák napi ajándék az oviban – ez van, ha a gyerek magyarul akcentussal beszél ausztrál angolul a bangladeshi és ázsiai gondozó n -->