Kedves Olvasó!

Így, a hosszú nyári szünet utolsó hetében, újabb beszámolóval jelentkezünk.

Az elmúlt két és fél hónapban Mimivel együtt voltunk, minden reggel felkelt Rolival és azzal indított, hogy bepakolhat-e végre a táskájába, és indulunk-e a preschoolba, mert halálra unja magát Velem. Örömmel közöltem vele ma reggel, hogy itt az idő végre előásni a hátizsákot a szekrény mélyéről.

Emma mivel betöltötte a negyediket, indul neki a preschool, alias iskola előkészítő. Az egyetem tűszomszédságában lévő preschoolba jár a kis francia-tajvani barátnője, Fifi, illetve a tanszéki tanárok gyerekei is nagyon elismerően szóltak az intézményről, így jövő hét hétfőtől, heti három napon Fifi csoporttársaként – Mimi nagy örömére – újra oviba járhat. Ma voltunk az első megismerkedéses napon, gyönyörű környezetben, nagyon kedves, gyerekszerető nénik vigyáznak majd rájuk.

Őszintén szólva számomra még egy kicsit mindig idegen ez a szabadneveléses módszer, én nagyon szerettem az otthoni poroszos, sztrikt napirendet követő rendszert; itt alap, hogy mindenki azt csinál, amit akar, „there is no force”, ahogy ezt itt – is – hangoztatta az óvoda vezető nő. A gyerekek mezítláb, kócosan, tökig maszatosan bolyonganak a hatalmas játszóterükön; van, aki alszik a homokozóban, de „no worries”, ahogy itt ez dívik mondani. :) (Szóval innen is pusziltatjuk Mimi bölcsis és ovis nénijeit, sokat gondolok rájuk :) )

Hihetetlen látni, hogy Emma milyen gyorsan és milyen tudatosan akar beépülni az angol nyelvű gyerekek közé. Olyan magabiztosan beszél, hogy hihetetlen. Ha nem jut eszébe a szó angolul, csinál magának egyet a magyarból (lásd tttoooojjjjáááásssss). (Azért titkon nagyon örülünk, hogy már van egy igazi itteni barátnője, aki átöleli és megvigasztalja, ha esetleg egy pillanatra mégis elbizonytalanodna a nagy ausztrál preschoolban, míg mi nélküle hajtjuk a hétköznapok malmait. :) )

Roli a család hőseként harcolt az időnként 47 fokos hőségben – ez árnyékban mért szám -. Valamint kiválasztott egy akadémiai nyelvvizsgára felkészítő kurzust az egyetemen, szóval tovább fényesíti az angolját. Emellett Valentin-napra, amit idén ünnepeltünk először, megkaptam a világ legszebb orchideáját, Emma pedig a hőn áhított Shopkins akármilyét, szóval igencsak fut az egekbe Apa árfolyama .

A legutóbbi session 4 csoportja helyett, 6-ban tutorkodom jövő héttől, sajnos Rolando – a korábbi tantárgyaim oktatója, akinek a tutora voltam,-  ebben a félévben nem tanít, szóval James, a fiatal és agilis brit professzor lesz a főnököm. Szerdán találkozunk először személyesen, de előre bocsátanám, hogy mennyire fog hiányozni Rolando mexikoi mannnnnyyyannnnaaa hozzáállása a világhoz, ahogy mindig őszintén meglepődött, hogy megcsináltam, amit kért; a mexikói drogkartell sztorik az előadásairól és az az irigylésre méltó tanult angolja, amit Oxfordban szerzett. Ezek után remélem, hogy James nem lesz annyira brit. Meglátjuk.

Egészen eddig azt hittem, hogy csak nekünk van problémánk az ázsiaiak megkülönböztetésében, - Mimi minden vágott szemű, hosszú -->