Kedves Olvasó!
Magával ragadtak minket a szürke, hajtós hétköznapok, de most itt vagyunk, és jön a havi jelentés J
Szóval szeptember végén beköszöntött az új időszámítás: Roli munkát kapott. Egy biztonságtechnikai cégnél dolgozik, kamatoztatva a Zrínyin szerzett diplomát, internet alapú rendszerek installálásával foglalkoznak. Egy régi KR-es srác ajánlotta be, most együtt dolgoznak. Innen is köszönjük Lacinak a sok segítséget! Sokat tanul szakmailag is és szépen halad az angollal.
Mivel Roli és én munkában, Emma a hét három napját oviban tölti. Szemmel látható pozitív diszkriminációban (ha van egyáltalán ilyen szó) volt részünk a jelentkezés elbírálásánál. Szóval, Mimi a csoportban második fehérként megkezdte az idényt. Nagyon ügyesen teljesít a vadidegen környezetben, begyakoroltuk a három alapvető kifejezést (pee, water, hungry), és bement az első napra. A beszoktatással nem akartuk összezavarni, hiszen otthon már hozzászokott, hogy az ovi gyermekprogram, míg mi szülők tesszük a dolgunkat. Olyannyira ragad rá az angol, hogy a második reggelen a kedves óvónői köszönésre (Is everything all right, Emma?) egy magával értetőd „yes” volt a válasz. A harmadik nap után megkérdezte hogy a „nyihau” kínaiul a szia?, mert megfigyelte, hogy mindig így búcsúznak el a szülők a gyerekektől. Hétfő-szerdán jógáznak, csütörtökön pedig francia óra van (?), gondolom, azért ebben az egy órában elveszti a kapcsolatot a világgal J Mindenki Emának hívja, az itteni intonáció miatt, Miss Amie a csoportvezető lett a kedvence, de változatlanul sokat emlegeti az otthoni ovis élményeket, a kis barátokat, óvó néniket. A délelőtti és délutáni tea tejjel nem a kedvence, de minden nap van kukorica, ez abszolút pozitívum. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ilyen jól alkalmazkodik és teljesít az új környezetben, igazi csapattag!
Azért nem múltak egy nyomtalanul a Rolival töltött hetek, a csúszdán még mindig „daddy, steady, go” felkiáltással indul, és egyikük sem talál meg semmit a lakásban (Na jó, Roli minden gyanús dolgot kiszúr, de ez szakmai ártalom :).
Mivel Roli nagyon sokat dolgozik, heti hat napon, én meg suliban vagyok, a három nap ovi miatt, tökélyre fejlesztettük az idő-managementünket. Egy perc tétlenség sem fér bele a napba, de mégis – az otthoni viszonyokhoz képest – sokat vagyunk Emmával. És ez mindent megér. Látni hétköznapokon napközben, lopni magunkat egy kedd délelőtti játszóterezést, nagyon sokat jelent.
Összebarátkoztunk egy kedves házaspárral a házban, a kislányuk, Fifi lett Mimi egyik kis barátnője. A srácról kiderült, hogy a tanszékemen tanít, francia származású kínai, a feleség pedig taiwani. Hétvégente felváltva vagyunk a másiknál, vagy piknikezünk, BBQ-zunk vhol a környéken. Kedves, értelmes emberek és nagyon érdekes tanulság egy ilyen kapcsolat. A fiú franciául beszél, kicsit kínaiul, a lány kínaiul beszél, kicsit angolul, az angol-kínai a közös nyelvük. Tört angolsággal cukkolják egymást J Tök szép szimbiózisban élnek így is, hogy nem feltétlenül tökéletesen értik meg egymást. Mennyi vitaforrás elkerülhető így, nem?
És eljött a nap, amikor először vezettem. Roli dolgozni volt, mi pedig üres éléskamrával, dönthettünk, hogy lebuszozunk meg gyalogolunk és hazacipelek mindent és Emmát is a kezemben fel a hegyre, vagy kocsival megyünk bevásárolni. Szóval Emma aggódó tekintetével hátul, én pedig elöl izgultam, hogy fog sikerülni az 1,4 km-es táv, ami a Waze szerint 6 perc. Hát finoman szólva, otthon sem voltam egy … (egy autóversenyző neve sem jut eszembe), na de átülni a jobb oldalra és balra tartani, hát életem egyik legnagyobb kalandja volt. Néhány tanulság az élményből: az index a jobb kéznél van (folyamatosan ment az ablaktörlő menet közben, tekintettel arra, hogy otthon még a túloldalon volt az irányjelző a kormányon), manuális kocsival magas emelkedőre menni dugóban állva, óriás szívás, és induláskor ERŐSEN kell benyomni a kuplungot. Emma nagyon cuki volt, végig azt ismételgette, hogy “én nézném a térképet”, “ugye, ha kiszálltunk, Apu vezet?”, aztán a sikeres hazaérkezés után még egy jó negyed órát keccsöltünk a teremgarázsban, mivel a slusszkulcsot BE KELL EGY KICSIT NYOMNI, mielőtt ki tudnád venni a zárból.
Így a negyedik hónap elteltével azért már egy kicsit hazaugranék egy hétvégére, egy jó séta Győrben, egy jó beszélgetés mellett, egy hétvége a szobámban, mondjuk ki őszintén, hiányzik. De nagyon sok pro van, ami miatt megéri itt lenni. Igyekszünk ezekre koncentrálni.
Két hét múlva vége az első szemeszternek, - picit azért izgulok, hogy meglegyen minden - utána még két hét javítási munka és három hónap nyári szünet kezdődik az egyetemen. Akkor Mimi sem megy oviba, csak Roli hajtja tovább a melót. Aztán február végétől újra visszazökken minden a régi kerékvágásba. Sokat gondolkodunk rajta, hogy az utolsó egy évre leköltözzünk a partra, egyelőre még több a contra érv, szóval még meglátjuk, hogyan lesz.
Gyertek vendégségbe, alakul az idő,
Millió puszi
Mi
